Bevezető

4 éve történt minden, emlékszem arra a napra amikor furcsa módon nem az ágyamban ébredtem.
Hanem egy parton, fogalmam sem volt róla hogy kerültem oda. Teljesen ki estek az emlékeim, és meg is voltam rémülve hogy egy szigeten tértem magamhoz. Szerencsém volt hogy senkit nem láttam a környéken, legalább is azt hittem hogy egyedül vagyok. De tévedtem...
Egyszer csak ismerős hangokat hallottam meg, méghozzá elég közelről. Csak remélni tudtam hogy nem az, amire gondolok. Aztán sajnos be igazolódott a félelmem... Egy sárkányt láttam meg az égen, méghozzá egy fekete sárkányt. Rögtön el is ájultam, egy perc se kellett.
Aztán arra ébredtem, hogy valaki vízzel le öntött pontosabban valakik..
 Ez nem más mint két ember volt, pontosabban két viking.
Úgy voltam vele hogy inkább kussolok, ne hogy ki nyírjanak a végén. Ők viszont megszólaltak, vagyis hát inkább veszekedni kezdtek.
Fafej: Szerinted hall minket, vagy süket ? -kérdezte a másikat, aki nekem ismerős volt túlságosan is. De még mindig úgy voltam vele hogy biztos csak álmodok.
Kőfej: Derítsük ki. -össze csapta a kezeit, és egy hangosat a fülembe ordított. Én meg azt hittem megsüketülök, vagy le ütöm mindjárt.
Én: Észnél vagy?! Nem vagyok süket, de nem kellene azzá tenni! -muszáj voltam rá szólni, hiszen nem akartam meg süketülni két idióta miatt.
 Á szóval nem süket, de te ki vagy és mit keresel itt? Hova rejtetted a sárkányodat? -el kezdett kérdezősködni, én viszont fel álltam és le sepertem magam majd össze fontam a karjaim.
Milyen sárkány, miről van szó? Azt se tudom hol vagyok, és hogy kerültem ide. Semmire nem emlékszem, már ne haragudjatok. De nem akarok itt maradni, haza akarok jutni. Hol találom a főnököt, vagy azt az embert aki haza tud juttatni ? -kérdeztem tőlük, ők viszont értetlenül néztek rám.
Csak nem pléhpofához jöttél? Amúgy is kérdeztünk valamit, hol a sárkányod?
És hogy hogy nem emlékszel, hogyan kerültél ide? -esküszöm ezek ketten jobban idegesítőek voltak, mint otthon a papagájaink.
Nincs sárkányom, és nem tudom. Nem emlékszem semmire sem, ennyi. Nem vagyok viking, nem tudom hova kerültem. De ne mondjátok azt, hogy csak ti vagytok ezen a szigeten...
Mert inkább be ugrom a tengerbe, úgy se tudok úszni. -megforgattam a szemeim, és már tudtam hova kerültem.. Hibbant szigetre és akik előttem voltak az Kőfej és Fafej volt, szóval úgy voltam vele hogy engem ki fognak nyírni mivel nem vagyok viking.
Ha nem vagy viking, akkor számkivetett vagy ádáz vagy? -kérdezte Kőfej, a másik nagy okos. Én meg úgy voltam vele hogy inkább utoljára el mondom csak hagyjanak békén végre.
Nem, egyik sem. Sima ember vagyok, sose ültem sárkányon. Ahol én élek, ott nem is létezik.
Felfogtátok? Mert ha igen, akkor légyszíves szóljatok valaki másnak hogy itt egy ember aki el tévedt és haza akar jutni. Köszönöm. -a fejemet fogtam már a sok hülyeségtől, ők pedig fel ültek a sárkányukra szerencsémre. Vagyis ezzel rám hozták a frászt, mert tudtam hogy most végem van.
Felfogtuk, de nincs olyan hogy nem létezik sárkány. Anyám... Akkor ez itt mi? -a sárkányára mutattak mindketten.
Na igen, ha el mondjuk Hablatynak szerinted rajtunk vagy rajta fog jobban nevetni? 
-kérdőn nézett a másik félre, én meg csak homlokon csaptam magam. Hiszen azt hittem hogy nem tudnak ennyire hülyék lenni. De úgy látszik, hogy eddig nem ismertem őket eléggé.
Szerintem rajtatok, hogy ennyire nem tudtok segíteni valakin. Legalább el vinnétek? 
Nem, hozzuk Hablatyot. Majd neki is mond el a mesédet, de ő nem fogja el hinni. -mielőtt bármit is mondhattam volna, el tűntek. Így inkább le ültem a homokba, és el kezdtem rajzolni. Nem tudtam még mindig fel fogni hogy hova kerültem, és hogy kikkel beszéltem. Viszont féltem attól, hogy ha a többiek meg látnak nekem tuti végem lesz az biztos. Hiszen ahogy ismertem őket eddig, tudtam hogy nem szívesen látnak idegent a szigeten. De reménykedtem hogy nem fognak meg ölni, és segítenek haza jutni.
Pár perc sem telt el, annyira lettem figyelmes hogy mögöttem szált le egy sárkány. Én viszont annyira meg ijedtem, hogy nem mertem hátra fordulni. És jól is tettem, mert hallottam ahogy a sárkány már lőni készült.
Hablaty: Fogatlan ne! Nincs nála fegyver, ne bántsd egyenlőre. -le ugrott a a sárkányáról, és oda jött hozzám. Én viszont még mindig nem mertem meg szólalni, ugyan is annyira meg ijedtem hogy meg fog ölni pont egy sárkány.
Szia, az  ikrek vagyis Kő és Fafej mondták hogy el tévedtél. Megtudhatom honnan jöttél, és ki vagy? -lassan meg fordultam, és fel álltam de a földet néztem. Mivel attól féltem hogy egy rossz mozdulat és végem van.
I..igen, de kérlek ne öljetek meg. Nincs sárkányom, nincs semmilyen fegyverem. Nem vagyok viking, ádáz, sem számkivetett. Én nem a szigetvilágból való vagyok, hanem messziről. Nálunk nincsenek sárkányok, hiába hangzik furán. Sőt a legtöbbet nem is hisznek bennük, csak néhányan. Nem tudom hogy kerültem ide, de nem akarok rosszat mielőtt bárki azt hinné. Csak haza akarok jutni Hablaty.
-ezzel fejeztem be a hosszas beszédemet, és ki fújtam magam ő pedig le nyugtatta Fogatlant hogy nincs baj.
Ezt nem értem, de nem is látszik hogy viking vagy ádáz esetleg számkivetett lennél. Viszont csurom vizes vagy, és mindjárt megfagysz. Nem fogunk bántani, mert annak ellenére hogy egyik sem vagy. Rendesnek tűnsz, de gyere velem. Haza viszlek hogy fel melegedj és megszáradj, rendben? -felém nyújtotta a kezét, én viszont nem fogtam meg csak bólintottam.
Rendben, de a barátnőd nem fog ki akadni hogy ha meg lát?
Barátnőm? Nincs is barátnőm, igaz pajti? Nem tudom ezt honnan vetted.. -nevetett, de én csak meg forgattam a szemeim és fel ültem mögé Fogatlanra. Ami nagyon fura és egyben ijesztő is volt.
Kapaszkodj, mert Fogatlan nagyon gyors tud lenni. Ugye pajti? -mielőtt bármit mondhattam volna, fel is szálltunk én meg hirtelen a nyeregbe kapaszkodtam meg ahogy csak tudtam de nem bírtam sikítás nélkül. Viszont 5 perc se telt el, mert újra földre érkeztünk de már a faluban és a házuk előtt.
Jól vagy? Kicsit meg rémültél, pedig most nem csináltunk trükköket.
Aha... persze.. jól vagyok, csak le pörgött előttem az életem.. -nagy nehezen le másztam Fogatlanról, és meg ráztam a fejem hogy kicsit magamhoz térjek. Hablaty pedig el indult be, én pedig utánuk és adott is egy pokróc féleséget meg jó meleg teát ami most pont jól jött.
Majd hozzá szoksz, hiszen ha haza akarsz jutni neked is sárkány kellene nem? -kérdőn nézett rám, és le ült velem szembe. Fogatlan pedig le feküdt mellé, és még mindig hihetetlen volt hogy velem szemben ült és feküdt Hablaty és Fogatlan.
Nem, nem fogok sárkányon ülni többet. Elég volt most az egyszer, így is jól megijesztettél.
Inkább ki találok mást, de még egyszer nem ülök fel egyre sem.
Ebben biztos vagy? Pedig szerintem tökéletes lennél sárkány lovasnak, fiatal vagy. És nem félsz az ikrektől, ami jó mert féken tudod őket tartani. Meg is van, milyen sárkány illik hozzád. -mosolyodott el, én viszont a fejemet ráztam. Viszont egész jól el beszélgettünk, és a tűz mellett meg is száradtam szerencsére. A többieket is bemutatta, és Takonypóc rögtön rám szállt. Aminek nagyon nem örültem, de legalább Astrid nem akart ki nyírni. Viszont eléggé úgy nézett rám, mint aki szívesen meg tenné. Hallottam ahogy mondta a többieknek, nem kéne bízni bennem. Ez persze nem esett jól, de tudtam hogy idő mire bízni fognak bennem. Már ha maradok. Egészen estig próbára tett engem Astrid, és persze az ikrek is, Hablaty csak figyelt minket végig. Szerencsére csak egyikben hibáztam, hiszen nem értettem a sárkány szelídítéshez. És az volt az egyik feladat, hogy el kellett nyernem Viharbogár bizalmát. Jól le fárasztottak engem, de legalább végül Astrid meg dicsért. Aztán el kellett dönteni hogy hol fogok aludni, mivel kellett szállás estére. Végül úgy döntöttek a többiek hogy Astridéknál aludjak, amit nem tartottam jó ötletnek. De nem szóltam bele inkább.
Vacsora után (ami valamilyen leves volt), meg mutatta hol aludhatok és le is pihentem.
Reméltem hogy nem fog el tenni láb alól amíg alszom, hiszen tudtam hogy még nem bízik bennem.