2 rész Irány az ismeretlen

Ez a nap sokkal másabb volt, nem olyan mint az eddigiek.
Pedig már ki kellett bírnom Fafej hülyeségeit, végig néztem ahogy Kőfej és Halvér "össze házasodtak".
Meg barátkoztam egy vad sárkánnyal,
akiről ki derült hogy nem egy sima szörnyen nagy rémség hanem egy titán szárnyú.
Persze ezen mindenki meg lepődött,
és Hablaty mondta is hogy csak addig maradhat amíg nem okoz nagy kárt.
Én úgy voltam vele, hogy úgy se fog hiszen már kezdett engedelmeskedni nekem.
Néha volt olyan mikor kergetnem kellett órákon át,
 mert halat lopott vagy mást de olyankor meg is dorgáltam érte.
Viszont ez már egyre ritkábban fordult elő, ennek pedig örültem is.
De vissza térve, hogy miért is nem olyan volt ez a nap mint az eddigiek?
Nos azt hamarosan megtudjátok...
Kezdem a reggellel, kivételesen nem Astrid ébresztett engem.
Hanem Fogatlan, amin nem kicsit lepődtem meg.
Viszont nem értettem igazán, hogy került Fogatlan Astridéknál.
De az egyszer csak meg nyalt engem, amitől tiszta sárkánynyálas lettem...

Fogatlaaaaaan, tudod hogy ezt nem lehet ki szedni! -fel ültem, és amiért ezt csinálta velem így rá ráztam magamról a saját nyálát.
Tessék, amiért össze vissza nyálaztál. -kár volt ezt csinálnom, mert le lökött az ágyról és ki nevetett.
 De én ezért kergetni kezdtem,
viszont nem volt jó ötlet mert amint ki akartam futni a házból utána bele futottam Hablatyba és nem volt valami kellemes. Mivel rá estem, ő meg a földre.
 Rögtön le is másztam és fel álltam, majd fel segítettem gyorsan. De Fogatlan megint csak nevetett rajtam, én viszont ezért oda akartam menni hozzá csak hogy Hablaty le fogott.
Engedj el, a drágalátos sárkányod össze nyálazott. Le lökött az ágyról, és miatta neked rohantam meg még ki is nevetett kétszer is! Most ezért számolni akarok vele! -továbbra se akart el engedni, viszont nem akartam meg ütni így muszáj voltam kicsit le higgadni.
Majd én rá szólok, egyébként én kértem meg hogy ébresszen fel téged.
Mert beszélnünk kell, és addig nem engedlek el amíg nem nyugodsz meg. 
Jó, miről akarsz beszélni? Megint rosszat csinált a sárkányom, vagy miről lenne szó?
Nem tudok 24 óráig figyelni rá, sem pedig vigyázni. -össze fontam a karjaim, de végre el engedett. Viszont meg rázta a fejét, és komolyan nézett rám.
Tudom, nem erről van szó. Arra jutottunk a srácokkal, hogy el költözünk innen.
Keresünk egy szigetet, ami a saját bázisunk lehet majd.
Meg én azt is szeretném, ha te is sárkány lovas lennél.
 Igaz, nem pont szörnyen nagy rémséget szántam volna neked, hanem inkább siklót.
Nos, mit mondasz? -kérdezte, én viszont nem tudtam hogy mit is mondjak.
De nem akartam nemet mondani, így be adtam a derekam.
Jó legyen, benne vagyok mindkettőben. De a sárkányomat nem fogom le cserélni.
Még akkor sem, ha néha hülyébb mint az ikrek. 
Nem is mondtam ezt, de akkor gyertek. Már mindenki össze pakolt, csak rád várunk. 
Jó korán keltetted őket akkor, de oké mehetünk. Viszont Hablaty... kellesz majd nekem is páncél. 
Tudom, tudom. Van is egy ötletem, hogy milyen legyen majd a páncélod.
De egyenlőre találjunk egy olyan szigetet, ami biztonságos nekünk és a sárkányoknak is. 
Rendben, akkor induljunk ha már a többiek útra készen. Apád nem akadt ki? 
Nem, de menjünk mielőtt meggondolja magát. -fel ült fogatlanra, én pedig gyorsan fel nyergeltem szélvészt. Fel ültem rá, és a főtérre repültünk ahol már a többiek is vártak minket.
Azt hittük hogy már nem fogtok jönni, mi tartott eddig? -kérdőn nézett ránk Astrid, én meg csak röviden el mondtam majd útnak indultunk az ismeretlenbe. Hiszen nem tudtuk mi fog ránk várni.
Már órák óta csak repültünk, és repültünk mivel akár mikor meg láttunk egy szigetett.
Az sose volt jó, mert vagy suttogó halál, fürge fullánk, vadkanok, vagy más veszély volt a szigeten.
Hablaty vissza kéne fordulnunk, eddig egyik sziget sem volt biztonságos ránk nézve.
Tovább kell keresni, nem adjuk fel és nem fordulunk vissza.  
Szerintem meg igaza van Halvérnek, és vissza kellene fordulni.
Már a sárkányok is el fáradtak, és mi is. -hiába értettek velem egyet a többiek, Hablaty csak előre ment így mi követtük őt továbbra is. Nem volt hülyeség, mivel egy újabb és sokkal nagyobb szigetet találtunk mint az eddigiek közül egy sem volt ilyen nagy. 

Végre! De ha ez sem jó, akkor vissza fordulunk rendben Hablaty? -kérdőn néztem rá, ő meg csak előre repült és körül nézett ahogy mi is. A sziget egyik részén találkoztunk, és csak pár vad sárkányt látott mindenki. De csak gronkellt, vagy siklót inkább.
Szerintem ez a sziget tökéletes, nincs mérgező virág sem olyan sárkány ami ránk támadna. 
Szerintem meg túl tökéletes... -okoskodott megint Fafej, mint ahogy mindig.
Jaj hagyjad már a hülyeségeid, nem fogunk tovább menni tesó! 
Na majd meg látjátok hogy baj fog történni, és akkor majd el várom a bocsánat kérést... 
Ahelyett hogy veszekednétek, inkább verjetek tábort. Sötétedik, és mind fáradtak vagyunk. 
Hé Astrid, ha fáznál akkor csak bújj hozzám. -vigyorgott rá Takonypóc, de Astrid nem hagyta magát és megütötte. Utána hozzám jött oda próbálkozni.
Akkor te Rider? Nem fázol, vagy félsz? -még mielőtt hozzám ért volna, ki buktattam és le pacsiztam Astriddal.
Ez szép volt, meg is érdemelte. -jól is esett Astrid dícsérete, de neki láttunk gyorsan a munkának. Csak sátrakat állítottunk fel, és tüzet raktunk. Mindenki a tűz köré ült, Fafej pedig el kezdte az ostoba történeteit, amibe vagy Takonypóc vagy Kőfej szólt bele mindig. De előtte Hablaty közölte, hogy reggel neki látunk a bázis tervezésének és hogy ideje lenne lassan aludni. Viszont jót nevettünk Fafej kis történetein, mielőtt el nyomott minket az álom.