1 rész Barát vagy Ellenség?

Senki se gondolná, hogy elég csak egy órát el tölteni az ikrekkel...
Nos nekem majd nem egy egész napot velük kellett lennem, és hogy miért?
Azt most el mesélem nektek, de készüljetek hogy hosszú lesz.
Teltek a napok, miután itt Hibbanton ébredtem. Végre elértem azt, hogy bízzanak bennem.
Pléhpofa is meg engedte hogy maradhassak, és már Astrid is hozzám szólt végre. (Éljen!)
Viszont egyik nap éppen figyeltem ahogy a srácok gyakoroltak a sárkányaikkal, mikor Morgópóc be lépett az arénába. És beszélni kezdett Takonypóccal, aki még mindig rám volt szállva. Hurrá...
Nem sokáig tartott ez a kis beszéde, mert oda adott neki egy fejszét majd távozott is.
Hablaty pedig mindenkit oda hívott magához, még engem is ami fura volt.
Bele kezdett a kis szövegébe, majd mikor azt mondta hogy én vigyázok az ikrekre, azt hittem a falnak rohanok.
Na neee, Hablaty ezt nem mondhatod komolyan! Hogy én ezzel a két ürüfejűvel legyek, egy TELJES napot?! Meg vagy őrülve? -fakadtam ki magamból, ő viszont komolyan nézett rám és össze fonta a karjait.
Velük leszel és téma le zárva, nem vitatkozom. Takonypóc, én és Astrid el megyünk az esküvőre.
Halvér is itt marad, szóval nem teljesen leszel az ikrekkel. Estére vissza jövünk, ígérem. 
Klassz... ennél már csak rosszabb lehet.. -én is össze fontam a karjaimat, és mérgesen el fordultam. Ők viszont sárkányra ültek, és le is léptek. De előtte Takonypóc oda jött hozzám, és így szólt.
Takonypóc: Tudom hogy hiányozni fogok neked édes, de sietek vissza hozzád. -én csak rá néztem, majd a lábába rúgtam egy jó nagyot. Mire ő úgy kezdett el pityeregni mint egy kis gyerek. És inkább el húzott Kampóval együtt. Aztán oda jöttek az ikrek, akik pont hogy egyáltalán nem hiányoztak. De ők most is piszkálni kezdtek, amióta csak itt vagyok.
Hé Rider, akarsz olyat játszani hogy el vesszük Takonypóc összes cuccát. És el dugjuk, hogy utána hadd keresse? -kérdőn és kicsit sunyin is nézett rám, én viszont mondtam hogy nem. És nem egy hülye kérdést tett fel, míg végül meg untam és be adtam  derekam csak hogy végre békén hagyjanak.
Jó, de utána békén hagytok? Mert már unom hogy lassan fél órája nem hagytok békén.. 
Oké, akkor segíts jakot borítgatni. Vagy elérni hogy Kőfej hozzá menjen Halvérhez, vagyis hát nem igazából. 
És ebben mi is a jó neked, vagy neki? 
Nézem ahogy idegesítik egymást, ne akarj Kőfej tesója lenni. Hidd el, elég el viselni. 
Jó segítek... -forgattam meg a szemeimet, majd szóltam Halvérnek hogy jöjjön már egy percre.
Halvér: Igen? Fafej megint nem hagy békén? 
Igen, vagyis nem. Azt szeretném kérdezni hogy, mi is az az esküvő? 
Te sose voltál még esküvőn?!
Nem, még nem voltam. Szóval mondj el mindent, amit csak tudsz. -vigyorogtam, mint egy hülye ő pedig szépen lassan el kezdett mesélni mindent a viking esküvőről. Már az eleje unalmas volt, de inkább csendben hallgattam.
Aztán meg kellett mutatnunk, hogy tudunk enni az asztalnál. Én persze rendesen tudtam, de ez nem volt el mondható az ikrekről. Ugyan is még az asztal is ki gyulladt, és úgy kellett el oltani gyorsan.
Aztán Halvér maga mellé állította Kőfejt és egy papírt adott oda nekem, én viszont oda adtam Fafejnek.
Nos Fafej kezd el olvasni. -az el is kezdte olvasni, de persze magában. Én meg csak figyeltem ahogy Kőfej nem egyszer próbált el szökni.
Hangosan! Ne pedig magadban. Ja bocsi, magamban kezdtem olvasni. -meg fordult velük szemben, és neki is kezdett a szövegnek.
Én pedig le ültem a padra, és csak vártam hogy Fafej jól meg szívassa mindkettőt.
  Lő Halvér Ingerman, Odin derék fia! És Lő Kőfej Throston, Freya lánya.
Ők ketten közösen, és ezek szavak el hangozatával e nász már csak is, a vallhalában szüntethető meg!
Megfejelheted a menyasszonyt. -vigyorgott, és Kőfej meg is fejelte szerencsétlen Halvért.
Pompás, így zajlik egy viking esküvő. Szép volt nem igaz? Táncra fel, jól van kislány. -erre el kezdett táncolni Kőfejjel, én meg nem bírta hogy ne szóljak közbe.
Öm.. Halvér, ezt komolyan muszáj? -kérdőn néztem rá, de rám se hederített. Viszont Fafej oda jött mellém, és meg szólalt újra.
 Ó várjunk csak, tudtam hogy ez ismerős nekem. Ugyan is részt vettem egy szertartás vezetői képzésen.
Hogy mit csináltál?
Részt vett egy szertartás vezetői képzésen, süket vagy? -éppen próbálta le szedni magáról Kőfejt, aki nem tudom mit akart csinálni de nem is voltam rá kíváncsi.
Igen, ahogy mondtam. El felejtettem, nehéz számon tartani hogy mi mindenhez értek. 
Tehát végig vezettek egy szertartás képzésen?
Igen, tarthat ceremóniákat. De még sosem voltunk egyen sem, de most már ezen is túl vagyunk. 
Srácok, ugye tudjátok hogy ez mit jelent? Az hogy ti tényleg házasok vagytok mostantól, és nem tudtok el válni. Fafej össze adott titeket. -össze fontam a karjaim, és vigyorogva oda mentem hozzájuk. Kőfej meg rögtön rá akart mászni Halvérre aki ki borult és el szaladt. Kőfej meg utána.
Szerinted meddig fogja bírni Kőfej mellett? Nem tudom, de kíváncsi vagyok. Viszont most már békén fogsz hagyni, vagy még mindig nem?
Békén hagylak, de csak mert segítettél.-ezzel a testvére után rohant, és pedig meg ráztam a fejem. És inkább úgy voltam vele hogy el megyek sétálni az erdőbe egyedül. Ki gondolná, hogy az ember képes bele futni egy vad sárkányba. Hát nekem volt szerencsém, méghozzá egy szörnyen nagy rémségbe.
Na remek, most sárkány vacsora lesz belőlem...  Gyerünk sárkány, falj fel nyugodtan.. -meg is indult felém, viszont valamiért nem akart meg ölni csak mérgesen nézett rám és lángba borult. Én viszont ki nyújtottam lassan az egyik kezem és el fordítottam a fejem. 10 másodpercig se számoltam el, de a sárkány a tenyeremhez érintette a hideg orrát.
 Meglepődtem nem is kicsit, de lassan fel emeltem a fejem és a sárkányra néztem. Aki valamilyen hangot adott ki, de már nem lángolt szerencsére.
Hát szia, öm.. nagyfiú vagy esetleg nőstény vagy?
Ne haragudj, nem értek ehhez. -ő erre csak meg rázta magát, és újra lángba borult.
Szóval akkor fiú vagy, értem. És most akkor barátok vagyunk, kedves sárkány úr? -erre csak fel kapott a hátára, pontosabban a nyakára és üvöltött egyet majd fel szállt.
Én meg persze sikítani kezdtem mint egy hülye, hiszen meg ijedtem.
Viszont meg kapaszkodtam a szarvaiban, mivel nem akartam le zuhanni. Annyira gyorsan repült, hogy szerintem még az életem fele is le pörgött előttem.
Viszont kezdett le lassulni, és néhány perccel később le is szálltam vele a suli előtt.
Asszem kicsit rosszul vagyok... -nem hogy le másztam róla, hanem le estem és ki dőltem.
 Minden el sötétült, és mikor magamhoz tértem már kezdett be sötétedni.
Nem csak hogy ezen lepődtem meg, de azon is hogy a sárkány nem hagyott magamra.
 Sőt ahogy körbe néztem, ott volt Halvér és az ikrek is körülöttem.
Óvatosan, jól vagy? Mi történt veled? És kié ez a rémség? -rögtön kérdezősködött, én viszont fel álltam és a sárkányhoz mentem akit meg simogattam.
Az pedig meg is nyalt engem, és hozzám bújt a fejével.
Igen jól vagyok, csak kicsit rám hozta valaki a szívrohamot. Nos amíg ti ki tudja mit csináltatok, én el mentem sétálni egyet. És össze futottam ezzel a nagy fiúval, meg barátkoztunk.
Fel kapott és el vitt repülni egyet, mire én nem kicsit paráztam be.
 De ő az én sárkányom mától, és még nincs neve. 
Csak úgy egyedül meg barátkoztál vele, és nem volt ott senki már? Igen, pontosan így volt. Igaz nagyfiú? -kérdőn néztem a sárkányomra, aki hasonlított kampóra.
Viszont kék és lila szín volt benne, meg egy kis fekete is.
Meg úgy tűnt mintha kicsit nagyobb is lett volna. Viszont ez engem nem zavart.
Egész ügyes voltál Rider, viszont szép nagy példány ez a szörnyen nagy rémség. 
Tudom, lehet kicsit nagyobb is kampótól.
De legalább Takonypóc nem tud majd keménykedni tovább. 
Úgy se fog békén hagyni, amíg nem tetszik meg neki más.
Vagy meg nem unja. -csak meg kellett őt említeni, ugyan is pár perc múlva vajon kik érkeztek vissza?
Hablaty, Astrid és az említett Takonypóc is, aki pont hogy nem hiányzott nekem.
De le szálltak a suli előtt, le ugrottak a sárkányaikról és Hablaty meglepődve jött oda hozzám.
Ahogyan Astrid is, hiszen le maradtak pár dologról.
Astrid: Jól látom hogy Rider mellett egy vad szörnyen nagy rémség áll? 
Pedig így van, ő itt szélvész. És mielőtt kérdeznétek, egyedül fogtam be.
Pontosabban barátkoztam meg vele. Igaz? -kérdőn néztem a sárkányomra, az pedig csak hozzám bújt.
Nem semmi hogy egyedül be fogtad, de hol volt Halvér vagy az ikrek?
Halvéééér, masszírozd meg a talpaaam! -csak meg kellet említeni őket, ugyan is kőfej még mindig azt hitte hogy ők ketten házasok.
Ne is kérdezzétek, Fafej össze adta őket. Azóta nem hagyja békén Halvért. 
Csak hogy Fafej nem adhat össze senkit, nem végezte el a képzést.
 Az első órán a tanárja le ugrott a szakadék szélén. 
Szóval nem adhat össze senkit, erről ennyit.
Fafej: Kár is érte, egy csomó jó tanárt vesztettünk el így. Néhányat én löktem le. -vállat vonva fordult oda Halvérhez és el mondta neki hogy volt esküvő nincs esküvő.
 Kőfej pedig búcsúként pofon vágta Halvért, ami azért nem volt szép tőle.
Hát most már tudjuk azt is, hogy egy Hofferson se jön össze Jorgensonnal. És érnek még meglepetések, igaz pajti? -Fogatlan csak ásított egy nagyot, Takonypóc pedig karon ragadta Astridot majd ezt mondta:
Soha ne mond hogy soha ugye Astrid? -vigyorgott rá mint a tejbe tök, az viszont megütötte. Majd én is, mivel utána hozzám jött oda.
Soha. -egyszerre mondtuk Astriddal, hiszen engem is írítált nem csak őt.
Az meddig érvényes srácok? -kérdőn nézett mindenkire, de az ikrek le léptek.
 Ahogy Halvér, majd Hablaty és Astrid is. Én szintén fel ültem szélvészre, de mielőtt le léptem volna ennyit mondtam neki.
Úgy örökre Takonypóc -ezzel a mondattal ott is hagytam, és mielőtt Astridék mentem volna. Tettünk egy kört szélvésszel, aki kezdett engem el fogadni, és tudta hogy bízhat bennem én pedig ennek örültem.
Hiszen egy új barátot szereztem, nem pedig ellenséget.

Bevezető

4 éve történt minden, emlékszem arra a napra amikor furcsa módon nem az ágyamban ébredtem.
Hanem egy parton, fogalmam sem volt róla hogy kerültem oda. Teljesen ki estek az emlékeim, és meg is voltam rémülve hogy egy szigeten tértem magamhoz. Szerencsém volt hogy senkit nem láttam a környéken, legalább is azt hittem hogy egyedül vagyok. De tévedtem...
Egyszer csak ismerős hangokat hallottam meg, méghozzá elég közelről. Csak remélni tudtam hogy nem az, amire gondolok. Aztán sajnos be igazolódott a félelmem... Egy sárkányt láttam meg az égen, méghozzá egy fekete sárkányt. Rögtön el is ájultam, egy perc se kellett.
Aztán arra ébredtem, hogy valaki vízzel le öntött pontosabban valakik..
 Ez nem más mint két ember volt, pontosabban két viking.
Úgy voltam vele hogy inkább kussolok, ne hogy ki nyírjanak a végén. Ők viszont megszólaltak, vagyis hát inkább veszekedni kezdtek.
Fafej: Szerinted hall minket, vagy süket ? -kérdezte a másikat, aki nekem ismerős volt túlságosan is. De még mindig úgy voltam vele hogy biztos csak álmodok.
Kőfej: Derítsük ki. -össze csapta a kezeit, és egy hangosat a fülembe ordított. Én meg azt hittem megsüketülök, vagy le ütöm mindjárt.
Én: Észnél vagy?! Nem vagyok süket, de nem kellene azzá tenni! -muszáj voltam rá szólni, hiszen nem akartam meg süketülni két idióta miatt.
 Á szóval nem süket, de te ki vagy és mit keresel itt? Hova rejtetted a sárkányodat? -el kezdett kérdezősködni, én viszont fel álltam és le sepertem magam majd össze fontam a karjaim.
Milyen sárkány, miről van szó? Azt se tudom hol vagyok, és hogy kerültem ide. Semmire nem emlékszem, már ne haragudjatok. De nem akarok itt maradni, haza akarok jutni. Hol találom a főnököt, vagy azt az embert aki haza tud juttatni ? -kérdeztem tőlük, ők viszont értetlenül néztek rám.
Csak nem pléhpofához jöttél? Amúgy is kérdeztünk valamit, hol a sárkányod?
És hogy hogy nem emlékszel, hogyan kerültél ide? -esküszöm ezek ketten jobban idegesítőek voltak, mint otthon a papagájaink.
Nincs sárkányom, és nem tudom. Nem emlékszem semmire sem, ennyi. Nem vagyok viking, nem tudom hova kerültem. De ne mondjátok azt, hogy csak ti vagytok ezen a szigeten...
Mert inkább be ugrom a tengerbe, úgy se tudok úszni. -megforgattam a szemeim, és már tudtam hova kerültem.. Hibbant szigetre és akik előttem voltak az Kőfej és Fafej volt, szóval úgy voltam vele hogy engem ki fognak nyírni mivel nem vagyok viking.
Ha nem vagy viking, akkor számkivetett vagy ádáz vagy? -kérdezte Kőfej, a másik nagy okos. Én meg úgy voltam vele hogy inkább utoljára el mondom csak hagyjanak békén végre.
Nem, egyik sem. Sima ember vagyok, sose ültem sárkányon. Ahol én élek, ott nem is létezik.
Felfogtátok? Mert ha igen, akkor légyszíves szóljatok valaki másnak hogy itt egy ember aki el tévedt és haza akar jutni. Köszönöm. -a fejemet fogtam már a sok hülyeségtől, ők pedig fel ültek a sárkányukra szerencsémre. Vagyis ezzel rám hozták a frászt, mert tudtam hogy most végem van.
Felfogtuk, de nincs olyan hogy nem létezik sárkány. Anyám... Akkor ez itt mi? -a sárkányára mutattak mindketten.
Na igen, ha el mondjuk Hablatynak szerinted rajtunk vagy rajta fog jobban nevetni? 
-kérdőn nézett a másik félre, én meg csak homlokon csaptam magam. Hiszen azt hittem hogy nem tudnak ennyire hülyék lenni. De úgy látszik, hogy eddig nem ismertem őket eléggé.
Szerintem rajtatok, hogy ennyire nem tudtok segíteni valakin. Legalább el vinnétek? 
Nem, hozzuk Hablatyot. Majd neki is mond el a mesédet, de ő nem fogja el hinni. -mielőtt bármit is mondhattam volna, el tűntek. Így inkább le ültem a homokba, és el kezdtem rajzolni. Nem tudtam még mindig fel fogni hogy hova kerültem, és hogy kikkel beszéltem. Viszont féltem attól, hogy ha a többiek meg látnak nekem tuti végem lesz az biztos. Hiszen ahogy ismertem őket eddig, tudtam hogy nem szívesen látnak idegent a szigeten. De reménykedtem hogy nem fognak meg ölni, és segítenek haza jutni.
Pár perc sem telt el, annyira lettem figyelmes hogy mögöttem szált le egy sárkány. Én viszont annyira meg ijedtem, hogy nem mertem hátra fordulni. És jól is tettem, mert hallottam ahogy a sárkány már lőni készült.
Hablaty: Fogatlan ne! Nincs nála fegyver, ne bántsd egyenlőre. -le ugrott a a sárkányáról, és oda jött hozzám. Én viszont még mindig nem mertem meg szólalni, ugyan is annyira meg ijedtem hogy meg fog ölni pont egy sárkány.
Szia, az  ikrek vagyis Kő és Fafej mondták hogy el tévedtél. Megtudhatom honnan jöttél, és ki vagy? -lassan meg fordultam, és fel álltam de a földet néztem. Mivel attól féltem hogy egy rossz mozdulat és végem van.
I..igen, de kérlek ne öljetek meg. Nincs sárkányom, nincs semmilyen fegyverem. Nem vagyok viking, ádáz, sem számkivetett. Én nem a szigetvilágból való vagyok, hanem messziről. Nálunk nincsenek sárkányok, hiába hangzik furán. Sőt a legtöbbet nem is hisznek bennük, csak néhányan. Nem tudom hogy kerültem ide, de nem akarok rosszat mielőtt bárki azt hinné. Csak haza akarok jutni Hablaty.
-ezzel fejeztem be a hosszas beszédemet, és ki fújtam magam ő pedig le nyugtatta Fogatlant hogy nincs baj.
Ezt nem értem, de nem is látszik hogy viking vagy ádáz esetleg számkivetett lennél. Viszont csurom vizes vagy, és mindjárt megfagysz. Nem fogunk bántani, mert annak ellenére hogy egyik sem vagy. Rendesnek tűnsz, de gyere velem. Haza viszlek hogy fel melegedj és megszáradj, rendben? -felém nyújtotta a kezét, én viszont nem fogtam meg csak bólintottam.
Rendben, de a barátnőd nem fog ki akadni hogy ha meg lát?
Barátnőm? Nincs is barátnőm, igaz pajti? Nem tudom ezt honnan vetted.. -nevetett, de én csak meg forgattam a szemeim és fel ültem mögé Fogatlanra. Ami nagyon fura és egyben ijesztő is volt.
Kapaszkodj, mert Fogatlan nagyon gyors tud lenni. Ugye pajti? -mielőtt bármit mondhattam volna, fel is szálltunk én meg hirtelen a nyeregbe kapaszkodtam meg ahogy csak tudtam de nem bírtam sikítás nélkül. Viszont 5 perc se telt el, mert újra földre érkeztünk de már a faluban és a házuk előtt.
Jól vagy? Kicsit meg rémültél, pedig most nem csináltunk trükköket.
Aha... persze.. jól vagyok, csak le pörgött előttem az életem.. -nagy nehezen le másztam Fogatlanról, és meg ráztam a fejem hogy kicsit magamhoz térjek. Hablaty pedig el indult be, én pedig utánuk és adott is egy pokróc féleséget meg jó meleg teát ami most pont jól jött.
Majd hozzá szoksz, hiszen ha haza akarsz jutni neked is sárkány kellene nem? -kérdőn nézett rám, és le ült velem szembe. Fogatlan pedig le feküdt mellé, és még mindig hihetetlen volt hogy velem szemben ült és feküdt Hablaty és Fogatlan.
Nem, nem fogok sárkányon ülni többet. Elég volt most az egyszer, így is jól megijesztettél.
Inkább ki találok mást, de még egyszer nem ülök fel egyre sem.
Ebben biztos vagy? Pedig szerintem tökéletes lennél sárkány lovasnak, fiatal vagy. És nem félsz az ikrektől, ami jó mert féken tudod őket tartani. Meg is van, milyen sárkány illik hozzád. -mosolyodott el, én viszont a fejemet ráztam. Viszont egész jól el beszélgettünk, és a tűz mellett meg is száradtam szerencsére. A többieket is bemutatta, és Takonypóc rögtön rám szállt. Aminek nagyon nem örültem, de legalább Astrid nem akart ki nyírni. Viszont eléggé úgy nézett rám, mint aki szívesen meg tenné. Hallottam ahogy mondta a többieknek, nem kéne bízni bennem. Ez persze nem esett jól, de tudtam hogy idő mire bízni fognak bennem. Már ha maradok. Egészen estig próbára tett engem Astrid, és persze az ikrek is, Hablaty csak figyelt minket végig. Szerencsére csak egyikben hibáztam, hiszen nem értettem a sárkány szelídítéshez. És az volt az egyik feladat, hogy el kellett nyernem Viharbogár bizalmát. Jól le fárasztottak engem, de legalább végül Astrid meg dicsért. Aztán el kellett dönteni hogy hol fogok aludni, mivel kellett szállás estére. Végül úgy döntöttek a többiek hogy Astridéknál aludjak, amit nem tartottam jó ötletnek. De nem szóltam bele inkább.
Vacsora után (ami valamilyen leves volt), meg mutatta hol aludhatok és le is pihentem.
Reméltem hogy nem fog el tenni láb alól amíg alszom, hiszen tudtam hogy még nem bízik bennem. 

Üdv az új oldalon

Sziasztok!

Igen, mostantól itt fogok jelentkezni szinte amikor csak tudok.
Gondoltam ha már új történetbe kezdek, akkor új blog oldalon legyen.
Remélem itt is sokan lesztek, akiket fog érdekelni ez az új story ami a sorozatról fog szólni.
Kisebb változásokkal.
Egyenlőre ennyit akartam, By: Rider07